Kinek a hangja?
Kinek az érzése?
A diszfunkcionális családokban a Bűnbak, fekete bárány nem a "rossz gyerek" vagy "a problémás fél". Valójában ő az, akire a nárcisztikus, az érzelmileg éretlen fél ráterheli mindazt, amit önmagában nem képes elviselni:
szégyent, dühöt, kudarcérzést, bűntudatot, irigységet, belső ürességet, A fekete bárány (scapegoat) lesz az érzelmi teherhordó. Nem azért, mert gyenge – hanem épp azért, mert képes hordozni azt, amit más nem.
A nárcisztikus rendszerben: a scapegoat érez helyette, szenved helyette, szégyenkezik helyette, felelősséget vállal helyette. Ezért olyan mély a kimerülés. Ez krónikus érzelmi túlterhelés. A nárcisztikus fél kivetíti a negatív érzéseit másokat vádol és hibáztat, mert nem képes önreflexióra.
... és még ugye ott van a mártírszerepük, és amikor mi vagyunk azok, akik megsajnáljuk.
A megfelelés és megmentés csapdái:
A parentifikáció a szülő - gyermek szerep megcserőlédését jelenti, akár fizikailag, akár érzelmileg.
A parentifikált gyerek általában az érzelmileg vagy fizikailag legérettebb gyerek, akit a szülő ezzel megfoszt a személyiségfejlődés, a játék, a barátkozás, a gyerekkor, vagy az alapvető szükségletek lehetőségétől. Mivel a gyerekek ösztönösen igénylik a szülők elismerését, a parentifikált gyerek általában igen komolyan veszi az új kötelességeit, és gyakran megtisztelve érzi magát, hogy felnőttként kezelik, esetleg önként még több felelősséget vállal. Mivel a szülői feladatok meghaladják képességeit, ezért a kudarc, a tehetetlenség, az alkalmatlanság érzése lassacskán mindent áthat benne és ez kamaszkorra általában depresszióba torkollik. A parentifikált gyerek súlyosan megszenvedi, hogy az érzelmi, vagy fizikai igényeit elhanyagolták, és sokszor emiatt megmagyarázhatatlan neheztelést, gyűlöletet, dühöt érez a szülő iránt, és nehezen alakít ki barátságokat a kortársaival, később pedig még bonyolultabbak számára az emberi és szerelmi kapcsolatok.
Ha a te szeretetnyelved is a gondoskodás, segítés, könnyen találhatod magad olyan kapcsolatokban, ahol erre már alapoznak: úgyis megbocsátasz nekik, hisz a te jó szíved hajtja a kapcsolat kerekét.
Te már tudod, milyen az, amikor fáj. De ő talán még figyelembe sem veszi az erőfeszítéseidet és az érzéseidet.
A traumás, szorongó kötődésből
kiszabadulni nem akarat kérdése, hanem egy hosszú folyamat eredménye, amiben tanulom magam, tanulok hidat építeni, jól kötődni másokhoz! Akkor érik meg benned, amikor tisztán érzed, hogy ez nem lehet a te életed, és ELÉG!,
mert halványodsz, pedig ragyogtál, elveszted a hited, izolálódsz és megérik benned a terápiás, önreflexió coaching folyamat során, hogy "nem kérek a feltételekhez szabott szeretetből és főleg nem a tiszteletlenségből, határsértésekből, érzéseim nem figyelembe vételéből!
A megoldás felé tartó út ---> Irányt váltok: nem azt kérdezem magamtól, elég jó vagyok őhozzá, hogy ő maradjon?, hanem fordítva JÓ ez nekem így? ... és akkor megérkeztél, elindultál, és igyekszel rajta maradni az újra meglelelt önazonos utadon, megtanulod szabályozni az érzelmeidet, megtanulsz határokat építeni, amiről sajnos nincs jó mintád, és gyógyítani azt a részed, aki ezt hagyta, hiszen ez volt az ismerős, mint szeretet és újra tanulsz szeretni és nem menekülni, kihátrálni, hanem bátran, szabadon, végre élni.
Mondd meg, hogy szerettek gyerekként, és megmondom, milyen párt választasz, mit adsz tovább öntudatlanul a gyermekednek.
Hogyan szeretsz?
Amíg le nem vetkőzöd az önbüntető sémáidat, szerepeidet, addig ugyanolyan kapcsolatba csöppensz. Mert hajt a sémakémia. És a veszélyt érzed biztonságnak. A stresszt ismerősnek. Mert neked ez az otthonos, mint szeretet. És közben elfelejted, hogy azt keresed, amit gyerekként sem kaptál meg.
Elengedés vagy elfogadás? A társfüggés, a taumakötés nem sétagalopp: Egy bántalmazó kapcsolatban: még nem szereted eléggé magad, hogy lásd, ez nem a te utad. Egy bántalmazó kapcsolat után: Ha valakit szeretned kell, az te vagy, a többi már csak hab a tortán.
Sokunk kapcsolati mintája ott gyökerezik, ahol a szeretet nem a biztonságról szól, hanem a felelősségről, teljesítésről, megmentésről vagy önfeladásról. Lehet, hogy te is tapasztalod egy kapcsolatban, hogy te viszed a hátadon az egészet. Túlalkalmazkodsz. Elveszted a határaidat. Nem tudod, hol kezdődik a másik és hol végződsz te.
MELYIK ÉRZÉS tartozik hozzád, és melyik a másiké?
És mikor érzed azt, hogy igazán megtartanak?
---
Ha szeretnél nem csak adni, hanem hatékonyan kérni, kifejezni az érzelmi szükségleteidet, visszatalálni önmagadhoz, az adok-kapok kölcsönösségéhez, kevesebb szorongással élni, felismerni a túlélést jelentő, de már felnőttként visszahúzó, önkorlátozó sémákat..., akkor keress bátran.
Body & Soul - Érzelmi- és test-tudatosság - Holisztikus szemlélet
Rédling Márta - tanár, trauma/sémacoach
Mindfulness & Growth Mindset
30/444-88-91